Hát hm. Miután már befejeztem a vasárnapi TM részt (amit majd aznap, négy órakor olvashattok (:), nekiültem az LH-nak is, és annyira elragadott a hév, hogy lassan be is fejezem. Úgyhogy ma lesz friss! És egyébként pénteken is. Ugyanis múlt éjjel a Real Madriddal álmodtam :'D Veszélyes a helyzet.
Különben a szerda esti "különszámokhoz" ne szokjatok hozzá, ma is csak véletlenül vagyok itthon. De azért következzen egy kis részlet az új fejezetből.
Szeretettel, Nektek.
– Úgy gondoltam, hogy ma nálad maradok – mondtam, mikor a csoport feloszlott, mi pedig beszálltunk Mes autójába. A kijelentésemre elmosolyodott, ér örültem, hogy legalább ennyit képes voltam kicsikarni belőle. Nem mondom azt, hogy az én hangulatom teljesen rózsás lett volna, mert hallottam a gépek kattanását, és láttam a vakuk villanását, ami végigkísérte az utunkat a parkolóban. Képzelem, mekkora hír lesz rólunk holnap reggel. Mesut Özil és a titokzatos lány. Alig várom. Azt hiszem, még egy fintor is kiült az arcomra.
– Mi ez a fej? – kérdezte rám pillantva a szeme sarkából.
– Csak rájöttem, hogy még soha nem szerepeltem címlapon – legyintettem egy lemondó sóhaj kíséretében.
– Sajnálom, bele kellett volna írnom a használati útmutatóba...
– Van hozzád használati útmutató? – vontam fel a szemöldököm, és közel álltam hozzá, hogy elnevessem magam. Megdöbbentően sokszor történt ez meg velem, mikor a közelében voltam, és ezt egyértelműen a gyógyulás jelének vettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése