Do not talk about fight club

Az iskola megint maga alá temet, ne haragudjatok. Valamiért a tanáraink úgy érzik, hogy a mi napjaink 36 órából állnak ebben a félévben, és emellett képesek leszünk kiolvasni a Szabó Ervin könyvtár egész történelmi részlegét, az idegennyelvű irodalmat is beleértve. 

Csak azért írom ezt a posztot, hogy tudjátok: még élek, és kb. soronként haladok mindkét történetemmel. Hát, valljuk be, nem fénysebesség. De amint belerázódom ebbe az új félévbe, majd igyekszem jobban teljesíteni. Úgyhogy most ez az elsődleges cél.

Ahogy látjátok, design cseréltem. A rózsaszín nem igazán az én színem, de valami tavaszit akartam, mert lassan kezdek belebetegedni ebbe a szürke, havas időbe. Sorozatokat nézek, amikor van szabad 40 percem, mert az lekapcsolja az agyam (Supernatural 8. évad, meglepően jó az előző kettőhöz képest, és Once Upon a Time 1. évad, ez pedig meglepően rabul ejtett).

Ja, és ma este a világ legjobb filmje megy a TV-ben. Nem is értem, hogy nem kapott Oscar-díjat. Oscarról szólva, holnap, vagy holnapután valószínűleg arról lesz egy igen hosszú és terjedelmes posztom. Szóval, valamikor majd jelentkezem. Addig is nyugodtan írjatok nekem facebookon, vagy twitteren, vagy emailen, ha nincs jobb dolgotok. Jól esik, ha gondoltok rám, még akkor is, ha nem feltétlen lesz időm és energiám válaszolni.

Első nap a suliban

Aki szeretné tudni, hogy mitől érzem magam úgy, mint akin átment egy úthenger, miután ráejtettek egy zongorát, először is vessen egy pillantást a pár poszttal korábbi órarendemre, és megérti...

Aztán adja hozzá, hogy tegnap azon a 60 méteres úton, ami a házunkat a vasút állomástól elválasztja, háromszor estem el, ebből kétszer a bal kezemre, szóval fáslizni kell a csuklóm, mert meg akarok halni.

És egészítse ki azzal, hogy tegnap az egyik egyetemről ismert barátnőmnél aludtam, szóval hajnali háromnegyed háromig kukorékoltunk, és háromnegyed hétkor keltünk is, én meg így ültem végig az óráimat. Félelmetesen jó első nap a suliban.

Komolyan :'D

Úgyhogy asszem most megyek is aludni, mielőtt teljesen kikészülök.

Ezért is szeretem annyira Japánt. Gyönyörű.

Órák

Jövőhéttől újraindul a mókuskerék. Várom is, meg nem is, majd meglássuk :)

Vége

Túl vagyok a vizsgaidőszakon 4,25-ös átlaggal. Nem lett tökéletes, voltak/vannak pillanatok, amikor legszívesebben az ágyamba bújnék ameddig csak lehet, de... vége van. Ennyi. Találkozunk májusban :'D

Vizsgaidőszak - még mindig nincs vége

Jahm. Ugyanis megbuktam görög történelemből. Aki még olvassa a blogomat még egyáltalán, az most ezen sorokat olvasva ne szörnyülködjön, ne akadjon ki, és semmi hasonló, ugyanis én sem tettem. Az, hogy megbuktam, száz százalékban az én döntésem volt.

Nagyon, nagyon szeretem a görög történelmet, de másfél hónap alatt 15 vizsgám volt, esélytelenül indultam egy olyan versenyen, ahol csak az idő számít, az én büszkeségem pedig túl nagy ahhoz, hogy bármilyen jegyet elfogadjak ezen tárgyból ötösön kívül. És ma reggel 9 órakor még nem álltam úgy, hogy tudjam - bármelyik tételt is húzom, magabiztos ötös leszek.

Ezért bementem, és közöltem a tanárommal, hogy kérem az elégtelent, mert nekem ötösön kívül semmi más nem felel meg, és ma még nem lennék ötös. Kicsit megdöbbentettem. Azt hiszem. Szóval jövő héten ilyenkor még vár rám egy görög vizsga. Pozitívum, hogy már csak ez az egy van, így semmi másból nem kell készülnöm, és 41 kredit mellett valószínűleg lesz egy masszív 4.5-ös átlagom. Egyetemi rendszer szerint pedig nagyjából olyan 6.0-ás. Ez elég bonyolult és én sem teljesen értem, no de mindegy :'D

Viszont, van még egy nagy lógásom. Én, mint a filmes-lány, csináltam egy Top10-es válogatást a 2012-es filmekből, amiket láttam (és higgyétek el, láttam párat). Úgyhogy kicsit vidámabb témaként következzen most az. Vérrel-verítékkel készült - főleg utóbbival. xD Alig tudtam választani.

 

10. Perks of being a wallflower 

Az általam egyik legjobban várt film volt ez 2012-ben. Tényleg. És nem múlta alul a várakozásaimat. Szóval ne értsétek félre, ez nem azért lett tizedik, mert rosszabb mint a többi, vagy mert kevésbé szeretem. Egyszerűen csak a TOP10-es listáknak az a lényege, hogy legyen sorrend, így... Hát, ez került a legvégére.

Akik ismernek tudják, hogy ez már csak azért is szép eredmény, mert rengeteg filmet nézek. Bár mostanában sajnos kevés lehetőségem van mozira, azért az internet és csodái... tudjátok. Szóval, jó kis tinédzser dráma, ami végre nem arról szól, hogy az iskola legbénább lánya/sráca beleszeret a suli legmenőbb srácába/lányába és végül összejönnek. Nézzétek meg :)

 

9. Keleti nyugalom - Marigold Hotel 

Egészen pontosan emlékszem, hogy a névnapomon, egy írásbeli érettségi után láttam ezt a filmet májusban. Mit is mondhatnék? Szerelem volt első pillanattól kezdve.

Nem csak azért, mert mindenki benne van, aki számít az angol színészek között, és elmúlt hatvan éves. Hanem az érzések, a színek, a képek és a téma miatt.

Egyszerűen csak zseniális az egész mozi hangulata, a mondanivaló, és a nyugalom. Egyszerű emberek egyszerű mindennapjai, egyszerű, emberi tragédiái és örömei: ez a Marigold Hotel. És ezért kap helyet ezen a listán is.

 

8. Holdfény királyság 

Istenem, ezt a filmet is azóta vártam, hogy először láttam a trailert. A legkülönlegesebb szerelmi történet és amellett dráma volt, amit valaha láttam. Arról, hogy hogy lehet valami ennyire tragikus és humoros egyszerre, és megdöbbentő, a mai napig leghalványabb fogalmam sincsen, de...

Zseniális ez a film.

Zseniális.

Nézzétek meg, komolyan.

 

7. Beszélnünk kell Kevinről 

Bár technikailag ez a film 2011-es, kis hazánkban csak 2012-ben mutatták be, így én is ideveszem. A legmegrázóbb filmélményem volt a tavalyi évben, és a téma, amit feldolgoz... Nagyon, nagyon durva. És nehéz. Fizikai rosszulléttel küzdöttem a film végére, mégsem tudtam kikapcsolni, mert emellett valami zseniális.

Mert a gyerekek igenis lehetnek kegyetlenek.

Nem ajánlanám mindenkinek - ahhoz túl durva. De nagyon-nagyon jó film, mindezek ellenére is.

 

6. 007 - Skyfall 

Oké. Szóval, Daniel Craig Bondja még mindig nem az én Bondom, de ez... ez a film nagyon jó volt. Alapvetően az utolsó olyan Bond film, amit szerettem - bár meg sem ütötte a korábbiakat, Craig első 007-es mozija volt, a Casino Royale. Ez azonban bőven megugrotta azt a filmet.

Nagyon jó a sztori, nagyon jó a karakterfejlődés benne, bár nekem valahogy a Bond-lány nem volt eléggé Bond-lány ezúttal, ezt betudom a változó időknek. A zene zseniális, Q zseniális, M zseniális,a főgonosz zseniális... az egyik legjobb akciófilm volt 2012-ben.

 

5. Looper - A jövő gyilkosa 

A másik zseniális akció film-dráma idén. Igazából azért nem tudok mit hozzáfűzni, mert ez az a film ahol tényleg minden kis részlet számít, én meg nem akarom lelőni a poént. De abszolút megérte rászánni az időmet.

Baromi jó volt.

 

4. The Avengers 

Igen, a negyedik. Bár imádtam, és még mindig imádom, és szuperhősök, és one of the best casts ever, ez most nem kerül a dobogóra. De ahogy mondtam, ettől nem lesz sem több, sem kevesebb.

A bosszúállók az egyik legjobb szuperhősmozi, amit valaha láttam, és még csak nem is a DC csinálta, pedig történetben nekem az ő dolgaik mindig erősebbek voltak (Kivéve a Zöld lámpást. Az annyira borzasztó volt, hogy hetekig rémálmok gyötörtek...). Izgalmas, akciódús, remek karakterek, nagyon jó történet, és a vizuális effektek sem gyengék. Szóval, nem véletlenül van a negyedik helyen.

 

3. A sötét lovag - Felemelkedés 

Mondhat akárki, akármit, ez Batman volt. Nekem tökéletes így, a végével és a reménnyel együtt is.

Csak annyit fűznék hozzá, hogy köszönöm, Nolan.

Abszolút Must Watch kategória.

Itt is igen remekül nyúltak a színészekhez, a sztori is... áh. Nekem csak tökéletes.

 

2. Felhőatlasz 

Vannak, akik szerint ez a film semmiről nem szól. Nekem a mindenséget jelentette. A látvány, az apró, egymásba fonódó életek, a zene, a történet...

Mindez egyenesen a szívembe talált.

És nem tudom kiverni a fejemből azt, ami a Mátrix alatt is minden egyes alkalommal ott motoszkál: mi van, ha tényleg így van?

Mi van, ha...?

Nos, a Felhőatlasz majd három órás. És sokkal többet fogsz rajta gondolkodni, ha megnézed. És nézd meg.

 

1. A hobbit: Váratlan utazás 

Igen, tudok róla, hogy beszűkült vagyok, és lehet, hogy nem ez volt az év legjobb filmje.
De ez volt. Nem érdekel más vélemény.De számomra, bármelyik könyv feldolgozása is jelenjen meg éppen, J. R. R. Tolkien mindig az első helyen fog állni. Más kérdés, hogy valószínűleg egyébként is idetettem volna, mert sem zenében, sem látványban nem múlja alul már említett társait, és történetben is legfeljebb a Felhőatlasz tehet túl rajta, de ez lényegtelen. Nem tudom ki volt az a hülye, aki közölte erre a filmre, hogy vontatott, de bizonyára nem ugyanazt néztük.

Elvarázsol, újra és újra. És a legszomorúbb az egészben, hogy amikor vége lett a HP-filmeknek, a moziban ülve azon bőgtem, hogy véget ért a gyerekkorom.

Mi lesz, ha véget ér a LOTR?

Bele sem merek gondolni. Martin Freeman - köszönöm, hogy megalkottad a tökéletes hobbitot.

Életjel

Néha úgy érzem, hogy az egyetem fel akar falni. Élve. Különösen igaz ez az elmúlt időszakban, közelednek ugyanis a vizsgáim, ergo az összes ZH-t és leadandót most kell megejteni. Sajnálom, hogy így eltűntem, de ez az állapot maradni fog még vagy egy hétig. Utána szerencsére már a beírások következnek az indexbe, szóval viszonylag lazább lesz a dolog, én meg végre leülhetek majd írni. Remélem. 

Sajnálom, hogy nem kommenteltem még fejezetekre, de egyszerűen ahhoz sem volt erőm. Higgyétek el, attól még olvasok, blogot is, ficet is, csak egyszerűen mire odáig jutok, hogy írjak is valamit, elalszom. Napjaimat többnyire Tutanhamon királyi társaságában töltöm, esetleg a homo erectusról tanulok, legvégső esetben pedig jöhetnek a görögök...

Hát igen. Nem unatkozom.

Történt azonban valami jó is velem, ha már itt tartunk.

Rengeteget kellett tanulnom, és egyszerűen sokszor már úgy éreztem, hogy menten szétrobban az agyam, úgyhogy olyat tettem, amit már nagyon régen nem: leültem rajzfilmet nézni.

A választásom pedig egy olyan mesére esett, amit már elég régóta terveztem végignézni, mert imádom az összes olyan dolgot, aminek köze van az elemekhez.

Igen. Avatar: Az utolsó léghajlító.

Aki esetleg látta a filmet, az most gyorsan törölje ki az agyából. Az a film egy szenny, megcsúfolása mindannak, amit az Avatar valóban jelent. Elsőként, borzasztó függőséget tud okozni. Láttam, hogy sokan animeként emlegetik, pedig ez valójában nem az. Nem japánok csinálták, még csak nem is japánok rajzolták, úgyhogy én semmiképpen nem tekintek rá animeként. A nickelodeonon játszották annak idején 2005-től kezdve, szóval nem mai a dolog.

És higgyétek el nekem...

Ez a rajzfilm tökéletes. Sírsz rajta, nevetsz, összeszorul a szíved, imádod a karaktereket és... És. És csomószor nem is igazi gyerekmese, már ami a mondanivalóját illeti. Csodálatos. Szóval ha nagyon unatkoznátok így télhez közeledve, akkor ne féljetek letölteni és belekezdeni. Ez az, amit senki, soha az életben nem fog megbánni.

Mert visszaadja a gyerekkorodat. Mert rádöbbensz, hogy milyen volt gyereknek lenni. És hogy milyen az, amikor fel kell nőnöd.

Kései poszt, mert még zsong a fejem

Késő esti poszt, mielőtt álomra hajtanám a fejemet, mert imádlak titeket untatni a hülyeségemmel.

És íme Eszti, amint az után pózol, hogy befejezte végre azt a nyamvadt beadandót holnapra az ókori Egyiptom történetének forrásairól.

Igen, nem csalás nem ámítás, hiába szeretem a történelmet, ez a téma pontosan olyan unalmas, amilyennek hangzik, viszont a tanár úr, aki tartja, az valami eszméletlen jó fej.

Nos, szeptember huszonnegyedikét írunk, és a bizonyíték arra, hogy elkezdődött a suli nem más, hogy ma is és holnap is ZH-t írok.

Ma japánból. Ami mondjuk annyiból volt jó, hogy rohadtuk unom az összes órát, de most már így jártam ezzel a minorral, viszont! Volt ma ugye a dolgozat. Én meg el akartam érni a korábbi vonatom (mert REAL MECCS VOLT!!!!), és elkéredzkedtem a tanárnőtől, aki persze nem húzta a száját, a legjobb diákja vagyok xDD És miután öt perc alatt végeztem az egy oldalas(!) ZH-val, le is léptem. A meccsről később.

Holnap meg latinból írok. o____O Félek.

És van másik képem is erről a gyönyörű, Kákosy professzor által megírt tankönyvről a maga potom négyszáz oldalával. Igen, egy szép napon tanárnéni leszek, és okos leszek és nagyon jó is lesz...

De ezek még nem azok a napok. Mert a mai nap az ilyen meccsnézős volt, az egész annak a jegyében telt, meg az új, kék, puha és XL-es pulcsiméban, amit direkt azért vettem, hogy alá tudjak öltözni és ne kelljen kabátot hordanom most ősszel.

Khm.

Nagyon alter.

Na, hazaértem erre a csodálatos meccsre, és ajjmár! Háborogtam össze-vissza a két gólunkért, mert oké, a királyfi talán, nagyon talán tényleg lesem volt, de kedvenc - és egyúttal egyetlen olyan francia, akit el tudok viselni - csigaevő csatárunk második gólja, az olyan tiszta volt, mint az, hogy éjjel fél tizenkettőkor itt ülök ezelőtt a nyamvadt laptop előtt.

Hiányzott Mes. Ugyanakkor én is tisztában vagyok vele, hogy csak magának köszönheti a dolgot. Ma azonban elégedett voltam. Komolyan. Úgyhogy kéép~ Mert szeretjük a srácokat.

     

Jajj, hát olyan szépek. Nos, Ronaldót nem kedvelem különösképpen, de el kell ismerni, hogy jó játékos, úgyhogy a mai jó hangulatom miatt hajlandó vagyok elnéző lenni vele.

Viszont, hogy valami érdekesről is legyen már végre szó, hoztam nektek valamit. És ezzel együtt, szivecskét küldözgetve, szépia árnyalatokkal kívánok nektek jó éjszakát. Sajnálom, szeretek mindenről képet csinálni, és bár még csak rólam láttatok - pedig különben nem szeretek magamról képeket csinálni -, ez nemsokára változni fog :) Mindenről csinálni fogok, de mindenről!

Most pedig következzen egy részlet az új Taníts meg fejezetből, aminek címe: Másként.

"[...]Hogy szeretem-e? Fogalmam sincs róla. Most még minden annyira zavaros. Az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok, hogy nem akarom elengedni őt. És a ragaszkodás is csak a szeretet egy fajtája. Beteges fajtája, de akkor is. Régóta tudom magamról, hogy beteg ember vagyok. A diagnózis szívszakadás. Az életet pofonokban kellene mérnünk.
 

– Fernando! – A vidám hang a repülőtér hangzavarában is megérintett, egy kicsit máris jókedvem lett. Mintha a régen vágyott napsugár visszatért volna az én szürke Londonomba.
 

– Szia, kicsim – öleltem át a derekát, ahogy a nyakam köré fonta a kezét. Anna-illata volt: nyár, citrom és menta, azt hiszem. Mert egyszerre volt forró és friss. Nehezen definiálható. Anna. És az én jelenem. Az életem egyenlő volt az ő nevével. – Jól utaztatok? – kérdeztem, és puszit nyomtam Luca arcára is, akinek valószínűleg jó kedve volt, mert mosolyogva viszonozta.[...]

[...]Ha volt valami, amiben Mesut Özil jobb volt nálam, az egyetlen dolog: képes volt megadni Annának azt, amire a lány legjobban vágyott, azt, amire én nem tudom mikor leszek képes. Szerette őt. Azt hiszem, mindennel szerette őt, amije csak volt. És bármennyire is gyűlöltem érte, volt még valami, amit éreztem: irigységet. Leküzdhetetlen irigységet.[...]"