Aki szeretné tudni, hogy mitől érzem magam úgy, mint akin átment egy úthenger, miután ráejtettek egy zongorát, először is vessen egy pillantást a pár poszttal korábbi órarendemre, és megérti...
Aztán adja hozzá, hogy tegnap azon a 60 méteres úton, ami a házunkat a vasút állomástól elválasztja, háromszor estem el, ebből kétszer a bal kezemre, szóval fáslizni kell a csuklóm, mert meg akarok halni.
És egészítse ki azzal, hogy tegnap az egyik egyetemről ismert barátnőmnél aludtam, szóval hajnali háromnegyed háromig kukorékoltunk, és háromnegyed hétkor keltünk is, én meg így ültem végig az óráimat. Félelmetesen jó első nap a suliban.
Komolyan :'D
Úgyhogy asszem most megyek is aludni, mielőtt teljesen kikészülök.
 |
| Ezért is szeretem annyira Japánt. Gyönyörű. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése